THOMAS CRONENBERG  

INGRID DE MEUTER  

HEGYI IBOLYA  

SCHULCZ KATALIN  

SUSAN MOWATT  

PÁPAI LÍVIA  

SEMSEY RÉKA  

ANDRÁS EDIT  

Európa
szövete

Koncepció 1
Koncepció 2
Mercurius...
"Térkép"
Parafrázisok
Kiállítások
Konferencia
Videospot
Támogatók
Linkek

Kezdőlap
Kapcsolat
Copyright
Kérjük várja meg, míg a kép betöltődik!

SEMSEY RÉKA:  Brüsszeli kárpitok a budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményében


Az Iparművészeti Múzeum kárpitgyűjteményét még a 19. század második felében Radisics Jenő múzeumigazgató alapozta meg. A mintegy 50 darabot számláló kollekció legjelentősebb darabjai közé tartoznak a jelzett, vagy az analógiák alapján vélhetően Brüsszelben készült kárpitok.
Valószínűleg 1520 körül, Pieter van Aelst műhelyében készült a Jézus születését ábrázoló kárpit (ltsz. 18328), amelynek kompozíciója szinte teljesen megegyezik a trentói szeminárium hét műből álló sorozatának azonos témájú darabjával. Bár a kárpit készítésének idején az még nem volt kötelező, a sorozat hetedik darabján az egyik alabárdos ruhájának szegélyébe beleszőtték a brüsszeli műhely vezetőjének nevét. E mesterjegy alapján a trentói sorozatot és a budapesti kárpitot is Pieter van Aelst művének tartják. A kárpit tervezőjének és kartonkészítő mesterének neve még ismeretlen.
A 16. század utolsó negyedében a Brüsszelben készült kárpitokon a tájábrázolás egyre hangsúlyosabb szerepet kapott. A parkkal, ligettel körülvett kastélyok, erdőségek nem csupán vadászjelenetek, hanem mitológiai, vagy történelmi események színteréül is szolgálnak. Ebbe a típusba tartozik a Kadmosz történetét ábrázoló kárpit is (ltsz. 11234), amelynek témáját a régebbi szakirodalomban tévesen az Argonauták történeteként határozták meg. A kárpit jelzett alsó szegélyén brüsszeli városjegy, a jobb oldalon alul HM mesterjegy látható, amelyet Henri Mattens monogramjaként azonosíthatunk.
A Medici-kárpitok, vagy a Puttók játékai néven emlegetett, négy darabból álló sorozat (ltsz. 20000–20003) az eredetileg X. Leó pápa megrendelésére, Raffaello tervei, valamint Giovanni da Udine és Tommaso da Vincidor kartonjai alapján Pieter van Aelst brüsszeli műhelyében 1520 körül készült – utóbb elpusztult – kárpitsorozat 17. századi újraszövése. Készítésének helye vitatott: a darabok kvalitása alapján nem kizárt, hogy az eredeti kartonok felhasználásával Brüsszelben készültek, de a legújabb feltételezések szerint valószínűbb, hogy az újbóli leszövésre a római Barberini-műhelyben került sor.
A Múzeum gyűjteményében található többi 17–18. századi brüsszeli kárpit mind mitológiai tárgyú. A medvévé változtatott Calistót lenyilazni készülő Arcast ábrázoló mű (ltsz. 70.353.1) 1640–1655 között készülhetett. Bordűrjének jobb külső szegélyén mesterjegy látható, amely valószínűleg Gaspar van Bruggen műhelyéhez köthető.
A 17. századi flamand kárpitművészetben igen erős a francia hatás, amelyet elsősorban a festészet közvetített. A Mercuriust, a gyermek Bacchust és a nimfákat megörökítő kárpit (ltsz. 24376) kartonjait Louis van Shoor Nicolas Poussin festménye nyomán készítette. Mivel a kárpit szegélye új, csupán más gyűjteményekben őrzött analógiák alapján feltételezhető, hogy Jacob van der Borght műhelyében készült, 1700 körül Brüsszelben. Valószínűleg ugyanehhez a műhelyhez köthető a Theseust és Ariadnét ábrázoló mű (ltsz. 62.1321.1), amely Londonban őrzött párdarabjával együtt a kompozíciók variálhatóságát és a narratíva háttérbe szorulását is jól illusztrálja: a londoni kárpit háttere ugyanis teljesen megegyezik a budapestivel, ám a két alak ott Héra és Ixión. Bordűrje és egyes részletei alapján igen közel áll az előbb említett darabokhoz egy nimfákat és faunt ábrázoló kárpit (ltsz. 67.833.1). A Kephalos és Procris (ltsz. 86.401.1) szintén a brüsszeli kárpitoknak abba csoportjába tartozik, ahol a hangsúly elsősorban a tájábrázoláson van. Mivel a bordűrt utólag varrták hozzá, a rajta látható, Jérome le Clerc-re utaló mesterjegy további analógiák feltárásáig csak kérdőjelesen fogadható el.