Európa
szövete

Koncepció 1
Koncepció 2
Mercurius...
Térkép
Parafrázisok
"Kiállítások"
Videospot
Támogatók
Linkek

Kezdőlap
Kapcsolat
Copyright
Anne Jackson
 
Kérjük várja meg, míg a kép betöltődik! Anne Jackson munkája
27. Anne Jackson Nagy-Britannia

Fiatal koromban ahogy más lányok, én is a családomtól és barátaimtól tanultam meg az alapvető textil technikákat. A textil lett számomra az a nyelv, amelyen alkotó módon tudtam kifejezni magam. A kortárs művészeti formaként felfogott szövött kárpit csak később keltette fel érdeklődésemet, amikor láttam a lausanne-i biennalé kiállításait és képeit. Nagyszabású volt, ott függött a művészeti galériákban és szemlátomást nagy értéket képviselt, mondanivalóját komolyan és méltósággal közvetítette: a kárpit közelebb állt hozzám minden más képzőművészeti műfajnál. Akkoriban a kárpitot többnyire nők, önálló művész-kézművesek készítették, és talán én is úgy tekintettem erre a közegre, mint amelyben meg fogok tudni nyilvánulni.

      Mikor diploma után művészhallgatóként lehetőségem volt kárpitszövést tanulni, olyan médiumnak tekintettem, amely elképzeléseimet a rajzoláshoz, a festészethez, vagy a szobrászathoz hasonlóan közvetíti. Ezért a kárpitművészt mindig is határozottan individuális művésznek tartottam. Manapság meghittebb kapcsolatban vagyok a műfajjal, és inspirál olyan kortárs műhelyek munkája is, amelyekben más médiumokban alkotó ’képző’ művészek munkáit szakképzett szövők transzformálják lenyűgöző kárpitokba. Ami nekem igazán számít, az az, hogy a mű érdekes-e, van-e értelme, mond-e nekem valamit. Az alkotás technikai háttere kevésbé fontos.

      Mielőtt elhatároztam, hogy művész leszek, művészettörténetet és középkori kárpitszövést tanultam. A későbbi európai hagyományban szakképzett kézműveseket alkalmaztak a virágzó műhelyekben, ahol fényűző falikárpitokat állítottak elő királyok és hercegek számára. Ekkor kezdett szétválni a tervezés és szövés, erről nem sokat tudtam. Számomra ennek a korszaknak a kárpitjai ugyanúgy a történeti kárpitok vonulatához tartoztak, mint a nomád kilim szőnyegek vagy a perui Nazca kárpitok.

      Legújabban sokkal felkészültebb lettem a kárpit történetének e fontos szempontját illetően, miután megismertem néhány csodálatos előképet, amelyről megpróbáltam minél többet megtudni. Nagyon élvezetes volt, hogy tovább folytathattam a kutatásaimat ez alkalomból, mivel a felkérés értelmében egy jelentős brüsszeli kárpitra kellett koncentrálnom. A Mercurius átadja a gyermek Bacchust a nimfáknak című kárpit választott részletét saját technikámmal értelmeztem újra. Megpróbáltam elemezni és megvizsgálni az eredeti kárpit szín- és formahasználatát. Helyenként felnagyítottam vagy megváltoztattam azért, hogy autonóm kompozíció jöjjön létre a nagyobb egésznek egy kis részletéből. A folyamat során valami egészen mást csináltam, mint amit szoktam. Azáltal, hogy közelebb kerülhettem ehhez a történeti forráshoz, lehetőségem nyílt egy másfajta gondolkodásra, arra, hogy kialakítsak néhány új szabályt a magam számára és hogy megoldásokat találjak a saját „biztonsági zónámon” kívül. Öröm és megtiszteltetés volt számomra, hogy időt tölthettem azzal, hogy tanuljak egy kicsit régebbi korok mester-szövőitől.