Európa
szövete

Koncepció 1
Koncepció 2
Mercurius...
Térkép
Parafrázisok
"Kiállítások"
Videospot
Támogatók
Linkek

Kezdőlap
Kapcsolat
Copyright
Ariadna Donner
 
Kérjük várja meg, míg a kép betöltődik! Ariadna Donner munkája
16. Ariadna Donner Finnország

Valójában nem én választottam a kárpitot művészi kifejezőeszközömül, hanem a kárpit választott engem. 10 éves koromban láttam egy filmet Észak Afrikáról, ahol egy hozzám hasonló korú lány ült a szövőszék előtt és szőnyeget szőtt. Olyan mély benyomást gyakorolt rám, hogy követni akartam a példáját. Iskoláim után felvételt nyertem a helsinki Művészeti Egyetemre, ahol természetesen a textilművészet programhoz akartam csatlakozni. Noha más módon is ki tudom fejezni magam, úgy érzem, hogy a kárpit áll a legközelebb hozzám. Mintha ebben a műfajban ugyanolyan tempóban tudnának kibontakozni az elképzeléseim, mint ahogy a fonalak siklanak az ujjaim között. Állandó érzéki kapcsolat van köztem és a fonalak színe között, ez által eggyé válok kárpitjaimmal.

      (…) Egy új kárpit megkezdése mindig komoly szellemi felkészülést igényel. Általában kis ceruzarajzokat és feljegyzéseket készítek. A munkának ebben a fázisában azonban még nehéz a gondolatokat színekbe önteni, és az az igazság, hogy elképzeléseimet nem is nagyon akarom korlátozni vázlatokkal. A szövés során nagyjából 10 centiméterenként fekete-fehér kartont helyezek a felvetés mögé. Amint a szövés halad, a terv folyamatosan változik, fejlődik. Kárpitjaim ily módon szövődnek, és ezért el sem tudom képzelni, hogy ez hogy zajlana, ha valakivel együtt kellene működnöm.

      A Mercurius átadja a gyermek Bacchust a nimfáknak című kárpitot először Budapesten, a Kárpit2 című kiállításon 2005-ban láttam. A dinamikus kompozíció derűs társadalmi eseményt ábrázol különös megvilágításban, szinte teljesen tiszta színekkel. A mű gyermekkori perceket idézett fel bennem, amikor apámat hallgattam, aki görög-római irodalmi és mitológiai történeteket mesélt. Ő éppen ebből a témakörből doktorált a prágai Károly Egyetemen. Így aztán apám történetei voltak az én esti meséim. A kárpit témája tehát közel állt hozzám, hiszen természetesen Ariadné történetét is ismertem, aki Bacchus (Dyonysos) felesége lett, miután Theseus elhagyta őt Naxos szigetén. Tanulmányai befejezése után apám családjához csatlakozott, amely időközben Oroszországból Finnországba emigrált. A háború szétszaggatta Európát és sok fiatal ember álmát is. Ezért ezt a kis munkát apám emlékének ajánlom úgy is, mint az európai gyógyulás és egyesülés szép metaforáját. Hozzájárulásom ehhez a közös műhöz a kárpit bordűrjében található. A domináns forma egy kutya, amely a hűség jelképe. Egyértelmű üzenete az, hogy fogadjuk be a nemzeteket egyesítő kultúrát. Ezért az általam szőtt részletbe bizalmat, odaadást és barátságot jelentő görög, latin és szanszkrit szavakat iktattam be. A kárpiton átrepülő vándormadarak nem tisztelik az országhatárokat. Mercurius példáját követik, amikor a hűség üzeneteit viszik egyik országból a másikba.