Európa
szövete

Koncepció 1
Koncepció 2
Mercurius...
Térkép
Parafrázisok
"Kiállítások"
Videospot
Támogatók
Linkek

Kezdőlap
Kapcsolat
Copyright
Susan Mowatt
Kérjük várja meg, míg a kép betöltődik! Susan Mowatt
13. Susan Mowatt Nagy-Britannia

A kárpitszövés 1986-ban, főiskolai tanulmányaim alatt érintett meg. Gyermekként rengeteg órát töltöttem kötéssel, patchwork készítéssel és varrással, ezért természetesnek tűnt számomra, hogy az Edinburgh College of Art kárpit-szakját válasszam: ott továbbra is ezeket az anyagokat használhatom, képzőművészeti kontextusban.

      Először problematikusnak éreztem a csatlakozást az Európa szövetéhez. Be kell vallanom, hogy a Mercurius átadja a gyermek Bacchust a nimfáknak című kárpit nem mozgatta meg a képzeletemet, és nem is jutott az eszembe róla semmi érdemleges ötlet. A kárpitszövésnek ez az időszaka sosem izgatott annyira, mint a középkoré, amely számomra a kárpitművészet felülmúlhatatlan nagy korszaka.

      Kételyeim azonban a felvetés és a szövés megkezdése után elültek. Úgy döntöttem, hogy a lombozat kiválasztott részletét egyszerűen megszövöm, és ez örömet szerzett és azt is lehetővé tette, hogy úgy közelítsem meg a kárpitot, mint egy sík és lényegét tekintve dekoratív tárgyat. Koncentrálni tudtam a sor határozott kontúrjaira, a színek kontrasztjaira, tónusaira (hasonlóképpen az ezervirágos kárpitokhoz). Azon kaptam magam, hogy a kiválasztott részleten belül kissé megváltoztatom a színeket, hogy dolgozhassam velük, és bele is vesztem abba, hogy hol és miképp válnak alakok és formák elő- vagy háttérré, és fordítva. Képes voltam arra, hogy pontosítsam, sőt néha ki is javítsam a szövet egyes részleteit. Egész egyszerűen a folyamat vette át az irányítást. A színkeverés, a színek és a fonalak összeillesztésének öröme, egy-egy fonal ismételt beszövése, az összpontosítás órái és ritmusa – mindez egyfajta ‘flow’ állapotot idézett elő bennem. Miután már meglehetősen régóta nem szőttem, most újra kellett gondolnom, mit miért teszek. Végül is ez az alkotás legélvezetesebb fázisa. Az a tény, hogy lényegében egy másolási feladat ejtett rabul, amely számomra a projektnek elfogadható célt adott. Jóllehet a szövött részletet saját kézimunkámként tudom azonosítani, saját művemnek nem tekintem, de ez talán az én hibám.

      Jelenleg az foglalkoztat, mi a jelentősége (ha van) a szövött kárpitnak a mai világban. Maga a szövés aktusa érdekel és az, hogy ennek mint tevékenységnek milyen (személyes, társadalmi, politikai) következményei lehetnek a huszonegyedik században. Ahhoz, hogy a kárpitművészet értelmes utat jelentsen számomra, arra van szükségem, hogy a médium határain túlra tekintsek. Természetesen vissza kell tekintenünk, és vissza is szoktunk tekinteni, azonban létkérdés, hogy egyszersmind előre -és körül is nézzünk.