A kárpittal - mely sohasem volt hűtlen hozzám - korán, gyermekként találkoztam. Emellett más médiumok - a kollázs, a rajz és az írás - is kulcsszerepet játszottak abban, hogy mondanivalómra rátaláljak, de rögeszmém és kreativításom elsődleges terepe a kárpit maradt. Szeretek festeni, fotózni és számítógéppel tervezni, de csak a szövőszék mellett tudom átérezni a technika és az anyagok nagyszerűségét. A ceruzával, a számítógép egerével, vagy a fotoshoppal végzett munka csak bemelegítés.
A kárpit szigorú határain belül váratlan szabadságra leltem és megtanultam azt is, hogy az elképzelés, a tervezés és a szövés megvalósításához hosszú időre van szükség. A szövés jóval több, mint a terv másolása vagy kivitelezése - a kárpitnak megvan a saját élete és saját hangja, mely figyelmet követel. (…)
Mivel a kárpit a tervező eredeti elképzelésének és annak a folyamatnak a kombinációja, ami a szövőszéken megy végbe, azt hiszem, hogy a kortárs kárpitot ugyanannak a személynek kell megterveznie és kiviteleznie,. Csak a művész tud kötéltáncosként egyensúlyozni ihlete és a szövés folyamatában felvetődő lehetőségek között. A munkát szövőknek kiadni annyit jelent, mint megfosztani e kulcsfontosságú komponenstől – ezzel az erővel akár számítógépes jacquard-technológiához is lehetne folyamodni.
A műfaj újjászületése szempontjából az is nagyon fontos, hogy a kárpitművészek olyan kortárs művészeknek tekintsék magukat, akiknek mondanivalójuk van. A l'art pour l'art kárpitok nem érdekelnek. Engem a művészi munkában a tartalom ösztönöz. A kárpit arra is jó, hogy általa megfigyeléseket tegyünk, hipotéziseket fontoljunk meg vagy elmondjunk egy történetet. Erre pedig csak az a művész képes igazán, aki a teljes folyamatot kézben tartja.
Kihívásnak tekintettem, hogy saját verzióm szerint megszőhettem a Mercurius átadja a gyermek Bacchust a nimfáknak című klasszikus brüsszeli kárpit kis részletét. Érdekelt, vajon a saját részletem Thomas Cronenberg-féle kárpittá vagy múzeumi tárggyá válik-e? Kiváncsian várom, hogy láthassam azt is, hogyan birkózott meg a feladattal a többi művész, és hogy felismerem-e kollégáim “kézírását”. A projekt valami olyasminek a metaforája, amit a műfaj alapvető igényének tartok: a kárpit tiszteli az ősi technikát, ugyanakkor kortárs műalkotás is.