Európa
szövete

Koncepció 1
Koncepció 2
Mercurius...
Térkép
Parafrázisok
"Kiállítások"
Videospot
Támogatók
Linkek

Kezdőlap
Kapcsolat
Copyright
Andrea Milde

Andrea Milde blogja 
Kérjük várja meg, míg a kép betöltődik! Andrea Milde
9. Andrea Milde Spanyolország

(...) A kárpitművészetben, a szövés lassúságában, a képzelet számára kihívást jelentő technikai korlátokban olyan világra leltem, melyben belső tempóm adja meg a ritmust. Egy olyan világra, melyben a teret és az időt más koordináták határozzák meg, egy olyan világra, amely számomra nézőpontváltást tesz lehetővé és azt, hogy más mércével mérjek.(…) Amióta szövök, egyedül dolgozom, melynek megvannak az előnyei. Ily módon ugyanis az alkotómunka minden egyes lépését a lehető legintenzívebben élhetem át. Ez, beleértve a fegyelmezett kézműves kivitelezést is, elsősorban művészi alkotómunka: szabadon, a saját elvárásaim szerint akkor változtatok, módosítok, amikor szükségesnek tartom, és bármikor mérlegelhetem, hogy a technikai vagy a művészeti szempontok kerüljenek-e előtérbe.

      Vannak azonban hátrányok is. A nagyobb projektek megvalósítása nagyon lassú, mivel a folyamat egy kézben összpontosul. És ami még kétségesebb: a magányos munkavégzés nélkülözi egy olyan dialógus lehetőségét, amely módot adna a különböző elképzelések megvitatására annak érdekében, hogy a résztvevők minden munkában a kárpitszövés esszenciáját keressék, és találják is meg. Akácsak az élet más területein, a csoportmunka a kárpitok létrehozásakor is gazdagodást jelent, amennyiben – ahogyan Jean Lurçat mondta – a kölcsönös megbecsülés és bizalom alapján a készülő mű javát szolgálja.

      Ezért amikor lehetőségem adódott, hogy „behálózva” dolgozzam, azonnal elfogadtam. Számomra, aki ahhoz szokott, hogy elképzeléseit teljesen szabadon valósítsa meg, a projekt közeledést jelent egy olyan kárpitművész szemléletéhez és munkamódszeréhez, akinek, mint ebben az esetben is, egy pontos tervet kell megszőnie. A művészi szabadság e tudatos háttérbe szorítása tovább fokozta a kézművesség iránti tiszteletemet.

      Bizonyos értelemben a kapott feladat különösnek tűnhet, sőt egyesek hajlamosak anekdotaként elintézni, én azonban a kárpitművészetet, a nomád művészet visszaköveteléseként, igénybejelentéseként szeretném értelmezni, mivel a kárpit nomád művészet, amely a mai Európa születésekor jelentős szerepet játszott a kulturális, művészeti és eszmei értékek cseréjében; ebből a hozzájárulásából most visszakövetelhet egy kis részt, és fenntartható műfajként ismertetheti el magát. Szép lenne, ha sikerülne eszméink, programjaink vándorlását professzionális-művészi és kézműves szinten is megvalósítani.